A megfigyelések azt mutatják, hogy a kutya azonosul a gazdája viselkedésével, vagyis a kutya nem más, mint a gazdi kivetült önképe. Ha nem eleve a gazda választja úgy ki a kutyáját, hogy az megfeleljen ennek a szerepnek, akkor a kölcsönös egymásra hatás okozza a hasonlóságot.
Bármelyik is legyen az, érdemes egyszer megállnod egy kutyás rendezvény közepén vagy akár egy futtató mellett és rászánni húsz percet egy megfigyelési gyakorlatra.
A fajtatiszta kutyáknál többször előfordul, hogy hasonlítanak a gazdájukra. Ennek oka a kutatók szerint az lehet, hogy a fajtatiszta kutyáknak többet megengednek a tulajdonosaik, jellemzőbb rájuk, hogy a kutyáikat saját személyiségük kivetülésének tartják, és alkalmazkodóképesebbek is, mint a keverék kutyák tulajdonosai. Ok lehet még az is, hogy a keverék kutyák általában nem is mutatják ki annyira nyilvánvalóan a hovatartozásukat, mint pedigrés társaik.
Egy másik kutatás során hetven önkéntest kértek meg, hogy negyvenegy kutyatulajdonos fényképéhez társítsák a három népszerű kutyafajta egyikét: labradort, uszkárt és staffordshire bullterriert. Az önkénteseknek nem volt még kutyája. A társítás az esetek több mint felénél sikeres volt, pedig a véletlenszerű választásnál az egyezés esélye egy a háromhoz, azaz csak harminchárom százalék lenne. Az eredmények azonban azt jelzik, hogy bizonyos típusú emberekhez meghatározott kutyafajtákat kapcsolunk a sztereotípiák alapján.
A vizsgálatban részt vevő önkéntesek ugyanis az életből ismert, meghatározott személyiségjegyeket is társítottak az egyes kutyafajták tulajdonosaihoz. A kutatók nem találtak összefüggést a kutyatulajdonosok személyiségjegyei és kutyájuk fajtája között, a hasonlóság tehát csak felületes.
A két utolsó szempont, ami alátámaszthatja a tényt: tényleg úgy néz ki a legtöbb kutya, mint a tulajdonosa, az az, hogy a gazdi és a kutya neme, és kora sem számít a hasonlóság kialakulásakor.
Turcsán Borbála etológus szerint a hasonlóságra az egyik lehetőség, hogy hosszú összecsiszolódás eredménye: minél tovább élnek együtt a felek, annál hasonlóbbá válnak egymáshoz. “Az eredmények ezt ugyanakkor nem támasztották alá, a hosszabb kapcsolat nem járt együtt erősebb hasonlósággal” – mondta a kutató. Ezek alapján tehát vagy a kapcsolat elején, kölyökkorban történt egy gyors, feltehetően viszonylag egyoldalú összecsiszolódás (a kutya kénytelen volt alkalmazkodni a gazda életmódjához, személyiségéhez), vagy a gazda eleve magához hasonló kutyát választott egyed- vagy fajtaszinten.
A kutatók feltételezése szerint sokat elárul egy személyről, hogy milyen fajtájú kutyát tart. Korábbi vizsgálatok alátámasztják, hogy a személyiség nagyban befolyásolja a fajtaválasztást, egy nemrégiben elvégzett brit kutatás szerint pedig az agresszívebbnek tartott fajták gazdái maguk is kevéssé szociálisak.
Persze fontos, hogy se a gazda se a kutya alapján ne ítélkezzünk, de érdemes éberen figyelni a kutya-gazda kapcsolatokat mert sokat elárulhat nekünk újdonsült ismerőseinkről épp úgy, mint mondjuk a szomszédainkról.
Fedezd fel te is kutyatáp választékunk!
