Picúr megérkezik
Hideg acélos szél törte meg a kinti csendet. Mi az ablakban álltunk és vártuk, hogy Picúr megérkezzen a menhelyről. Kint fehérbe borult a város, a hó nagy pelyhekben hullt. December volt. A délutáni órákban egy autó állt meg a ház előtt. Az autóból egy magas, középkorú férfi szállt ki. Kezében egy fekete, törékeny, kis négylábú jószággal. Ekkor az izgalom eluralkodott rajtunk. Én az ablakban álltam, miközben a pàrom remegő kezekkel kabátot húzott és lesietett a hàz elé. Én az ablaküvegen lévő párát törölgetve figyeltem, ahogyan átveszi a kiskutyát a középkorú férfitól. A kis négylábút, aki ekkor olyan három hónapos lehetett. Ahogy figyeltem a páromat, arcán mosollyal, kezében a hidegtől reszkető kutyussal, tudtam, hogy onnantól kezdve egészen más lesz az életünk. Picúr megérkezett!
Aznap délután
A délután hátralevő részét azzal töltöttük, hogy megismertessük vele a lakás minden szegletét. Gyorsan telt az idő, hamar ránk esteledett. Annyira el voltunk foglalva, hogy míg a kutya kétszer is evett, mi teljesen elfelejtettük enni. Ekkor még nem tudtuk, hogy újdonsült kutyatulajdonosként, hogyan is legyen tovább. Picúr már tudta, hogy itthon van, hazaérkezett. Szemébe nézve láttuk a hálát és az örömet. Egyetlen vakkantása nélkül is tudtuk, hogy köszönetet mond. Sok idő kellett, hogy felfogjuk, már nem vagyunk egyedül. Most már egy kis teremtményért vagyunk felelősek. Aznap éjszaka többször is felébredtünk, tudatunkban már akkor bekapcsolt valami sugallat, hogy nem csak nappal, de éjjel is figyelni kell a kis szőrös családtagot.
Picúr első napja
Másnap reggel korán keltünk. Kedvesem ment ki előbb, a folyosón megállva elmosolyodott. Picúr egy látszólagos víztócsa előtt ült. Mintha azt mondta volna, hogy: nem én voltam! A délelőtt nagy részét vásárlással töltöttük. Ő mindenhova jött velünk. Kutyatálat, játékokat, pórázt, nyakörvet, tápot és minden mást megvettünk, ami éppen eszünkbe jutott. Mikor hazaértünk már nem volt olyan félénk. Elkezdte felfedezni a házban lévő tárgyakat. Az mindegy volt, hogy cipő vagy papucs, mindenben a játékot látta. Minden kifordult a helyéről. Ami rágható volt, az felkerült, ami nem, az pedig le. Ezen a ponton màr éreztük, hogy mi vár ránk, de egy cseppet sem bántuk, hogy befogadtuk őt. A nap hátralevő része azzal telt, hogy többször is levittük, de ő mégis a lakásban végezte el a dolgát.
Picúr a ház ura!
Ahogy teltek a hetek Picúr egyre jobban kezdett beilleszkedni és mi is kezdtünk ráérezni a gazdi szerepre. Ha kopogtak az ajtón, Picúr azonnal rohant és csaholt. Felfedezte az ágyneműket, majd amikor nem figyeltük, ő elkezdte lerágni a huzatról a gombokat. Mint a ház újdonsült ura, azt hitte, hogy neki mindent szabad. Próbálkoztunk a neveléssel, de ekkor még nagyon fiatal volt és abban is csak a játékot látta. Sokat vittük sétálni és futtatni bízva abban, hogy jól elfárad. De a hiperaktivitást nem tudtuk legyőzni. Ahogy hazaértünk minden ott folytatódott, ahol abbamaradt. Nem szidtuk le, hiszen ő nem tudta, hogy épp valami rosszat csinált. Időnként jókat kacagtunk, ahogy bohóckodik és hempereg. Nagy boldogságot hozott az életünkbe!
Picúr dokihoz megy
Eljött a nagy nap! Picúr még nem is sejtette mi vàr rá. Most is úgy indultunk sétálni, ahogy máskor, csak az úti cél volt más. Ahogy meglátta a hámot szokásához híven nagy örömugrándozásba kezdett. Úton odafelé, azon gondolkodtunk, hogy viseli majd a vizsgálatokat és az első szurit. Sokan voltak előttünk. Akkor derült ki az is, hogy Picúr nem szeret sokáig egy helyben lenni és várakozni. Körülbelül egy óra elteltével mi is bejutottunk. Alapos kivizsgálást követően jöhetett a szuri, a féreghajtó és a chip. Nagyon jól tűrte a vizsgálatot, amit az orvos jutalomfalattal díjazott és persze megkapta a kis oltási könyvét is. Mielőtt elindultunk volna az orvos még ellátott minket pár jó tanáccsal. Az ajtón kilépve Picúr felpillantott ránk: “Ez is megvolt, Gazdik!”
Picúr és a süni
Hétvége volt, amikor nagy sétára indultunk és a Duna-part felé vettük az irányt. A nap sütött, kellemes idő volt a futtatáshoz. Odaérve elengedtük Picúrt. A párommal sétáltunk, Picúr mindeközben körülöttünk szaladgált önfeledten. Időnként vissza-vissza nézett ránk, hogy ellenőrizze, hogy nem hagytuk e ott. Picúr hangja töltötte meg a csendet, ahogyan valamit körül ugrálva hevesen ugatott. Mi még távolabb voltunk, így nem tudtuk, hogy mit ugat annyira. Odaérve láttuk, hogy egy kis süni volt az, akit Picúr próbált futásra kényszeríteni. Felpillantott ránk és a szemében ott volt a kérdés: “Ő miért nem játszik velem?” Mire kimondtuk volna, hogy nem szabad, ő addigra finoman a szájába vette, felemelte a fejét és kecsesen elindult vele. Biztosan azt gondolta: “nekem tették ide, ezt a mozgó labdát!”
Picúr első karácsonya
Eltelt egy év! Közeledett a karácsony, sokat tanakodtunk mit is vegyünk neki. Nyakunkba véve a várost, üzletről üzletre mentünk, hol játékot, hol jutalomfalatot vettünk neki. Otthon mindent becsomagoltunk, majd masnival ékesítettük az ajándékokat. Eljött a nagy nap. Mindent úgy csináltunk, ahogy azt megszoktuk. Főzés, karácsonyfa díszítés, stb. Délután eljött az ajándékozás ideje. Persze Picúr volt az első, akinek átadtuk az ajándékokat. Mintha tudta volna, hogy mit kell tennie: ahogy megkapta a csomagokat, elkezdte letépni a papírt az ajándékról. Ahogy csóválta a farkát és örült az ajándékoknak, elhatároztuk, hogy ez mostantól hagyomány lesz, minden karácsonykor őt is megajándékozzuk.
Picúr és Fifi
Teltek az évek. Picúr egyre nagyobb és okosabb lett. Nagyon sok szép évet töltöttünk el hármasban Picúr, a párom és én. Egy nap felmerült egy új kis négylábú befogadásának az ötlete. Sokat beszéltünk kedvesemmel arról, hogy jó döntés e egy fiatal kutyus Picúr mellé. Majd megállapodtunk és végül egy nap elmentünk a kutyusért. Picúr is jött velünk, hogy lássuk, a két kutya elfogadja egymást. Így magunkhoz is vettük. A kiskutya ekkor három hónapos volt. Otthon az első dolgunk volt, hogy nevet adjunk neki. Hosszú tanakodás után kedvesemmel, a Fifi név mellett döntöttünk. Minden indult elölről, ahogy annak idején Picúrral történt. Közel egy év telt el, mire Picúr és Fifi testvérekként szerették egymást. Egy nap, azonban Picúr kezdett lebetegedni.
Picúr lebetegszik
2021. október volt, amikor észrevettük, hogy Picúr jobb hátsó lába napról-napra egyre duzzadtabb. Hamarosan úgy döntöttünk, hogy elvisszük az orvoshoz. A vizsgálat eredménye rovar csípés volt. Kapott három injekciót és az utána való napokon is szintén megkapta a szurikat. Helyrejött a kezeléstől és ismét a régi Picúr volt! Nagyon örültünk neki, hogy ismét jókedvű, Fifivel sokat kergetőztek a lakásban, így ismét beköltözött az élet a lakásba. Egy hónappal később ismét elkezdett bedagadni a lába, ezért újra elmentünk az orvoshoz. Ezúttal sajnos már csak a duzzanatot tudták lejjebb vinni, de a lába már nem volt ugyanaz. Abban a hónapban mégegyszer előjött a duzzanat. Ekkor már tudtuk, hogy daganatról van szó. Gazdáiként mindent megtettünk érte, amit csak tudtunk.
Picúr rosszabbul van
Ahogy teltek a hónapok, Picúr állapota egyre súlyosabb lett. 2022. február 28.-án ismét orvoshoz kellett mennünk. Ezen a napon másik orvoshoz vittük Picúrt, mert a megszokott orvos szabadságon volt. A doki új gyógyszereket adott a kutyának, amiket pár napig kellett neki adagolni. Aznap éjszaka, Picúr nem aludt. Nagy fájdalmai voltak. Nem fogadott el semmilyen ételt és a gyógyszereket sem akarta bevenni. Sok étellel próbálkoztunk és az orrát is folyamatosan nedvesítettük. A másnap délelőtt ugyanúgy telt, mint az éjszaka. A délelőtti séta is rövidebb volt, a megszokottnál. Többször próbált aludni, de mindig csak egy-két percet tudott. Úgy döntöttünk visszavisszük az orvoshoz Picúrt. Elindultunk, de csak a földszintig jutottunk, ahol Picúr lefeküdt és nem tudott tovább menni.
Picúr fáradt
A földszintről kézben vittem ki a lépcsőház elé, miközben kedvesem kezében a pórázzal jött utánunk. A lépcsőház előtt ismét lefeküdt, ránk nézett a könnyes szemeivel és tudtuk abból, ahogyan nézett, hogy ezt az utat az orvosig nem bírja megtenni a saját lábán. Autót hívtunk és a rendelőbe is kézben vittük be. A váróban letettem, majd lefeküdt a kőre. Most is sokan voltak előttünk, amíg mi sorra kerültünk Picúr aludt egyet. Ekkor már annyira fáradt volt, hogy a fájdalom ellenére is úgy tudott aludni, hogy az sem zavarta, hogy az emberek jönnek mennek a rendelőben körülötte. Picúr nem akart már mást, csak pihenni egy kicsit. Időnként felnézet ránk, mi lehajolva megsimogattuk és mondtuk neki, hogy itt vagyunk! Aludj nyugodtan! Letette a fejét, az állát a két mellső lábára helyezte és ismét elaludt!
Búcsú Picúrtól
Végül mi kerültünk sorra. Picúrt feltettük a vizsgálóasztalra, vártuk a röntgen vizsgálatot és a műtétet. Mi a váróban vártuk a fejleményeket, fél óra múlva az orvos behívott minket. Megmutatta a röntgen felvételeket és közölte a rossz hírt. Picúr állapota nagyon súlyos! A daganat eluralkodott rajta. Picúr már nem tudott harcolni többé. Az orvos magunkra hagyott a kis feketével, húsz percet voltunk bent Picúrral. Beszéltünk hozzá, elmondtuk neki mennyire szeretjük és hogy soha nem feledjük el! Levettük a maszkot és megpuszilgattuk a kis fejét. A párommal mindketten sírtunk, elköszöntünk tőle. Levettük róla a hámot és kimentünk a rendelőből. Picúr 2022.03.01. 17:30 perckor örök álomba szenderült! Sohasem feledünk téged! Nyugodj békében!
Szavazz a legjobbra: a szavazás befejeződött
Kutyatáp rendelés a Zooplanet webáruházból.
